Miért bántjuk egymást? Miért nem tudunk önzeltenül viselkedni és miért kell átvernünk a másikat? Megtanultam, hogy valóban jobb ha a kezdetektől az igazat mondja valaki nekem és nem azt amit hallani szeretnék. Mindennek megvan az oka, de senki nem érdemli meg, hogy játszanak vele, az érzéseivel meg pláne nem.

Mindig amikor új embert ismerek meg úgy gondolom, hogy megérdemli mint embertársam az esélyt,hogy megmutathassa milyen is ő valójában. Mivel én valódi kíváncsisággal érdeklődöm felőle, és nem a családja, az anyagi helyzete, az iskolai eredményei, a karrierje vagy a kocsijának a márkája érdekel... hanem Ő. Hogy milyen is ő valójában.

Egy érzékeny ember aki zord külső mögé rejtőzik, hogy ne lássa senki a gyengeségét, vagy ...

Ülök a szobámban.. egyedül egy forrócsoki mellett, és azon gondolkozom "vajon mit csinálhat?".. Nem tudok
rájönni, hogy miért nem beszélek vele.. talán a büszkeség, vagy csak egyszerűen félek... Félek attól, hogy túlságosan nyomulósnak hisz. Hogy majd azt hiszi rólam, hogy "gyagyás" vagyok. De ha valamit akkor azt tudom, hogy mire van szükségem. És az a valami nem más mint Ő...

De persze Ő ezt nem tudja. Fogalma sincs róla, hogy ő jár a fejemben és alig várom, hogy érkezzen tőle egy SMS, vagy csak egyszerűen egy "szia' facebook-on.. Bármi elég lenne.. Egy aprócska jel ami arra mutat, hogy gondol rám, ha csak egy pillanatra is de eszébe jutok... Talán hiába várok, de nem adom fel. Nem akarom zaklatni, de kismilliószor gondolok arra, hogy ...

Egyik napot követi a másik.. telnek a napok.. hetek.. hónapok.. és észre sem vesszük de már eltelt egy év... Rá
 kell eszmélnünk, hogy már semmi nem olyan mint volt. Minden megváltozott körülöttünk. Aki régen fontos volt, ma már csak egy poros emlék. Akit régen nem ismertünk, már az életünk része.. Akit szerettünk, már mást szeret. 

Minden megváltozott.. Már mi sem vagyunk olyanok mint régen... Felnőttünk és napról-napra többet tanulunk a világról. Elkezdődik a "nagy élet" és még gyermeknek érezzük magunkat. Milyen butaság ez? Tegnap még gyermek voltam, aki az édesanyja nélkül nem mer sehová sem menni.. Ma meg már egy felnőtt vagyok akinek céljai vannak és nem szorul segítségre... Mi lesz holnap? Lesz holnapom? Nem ...

Álmok.... Képzelgések... Fantázia.... Az őrületbe kergettek!. Miért kell játszatok velem? Néha túlságosan boldoggá tesztetek azzal, hogy olyat mutattok nekem amit nagyon szeretnék. Aztán Puff.. Mégsem igaz... Mintha ezen szórakozna valaki, hogy nekem mutassa azokat amiket soha nem élhetek át a valóságban, amit soha nem kapok meg és amivel a legboldogabb ember lehetnék...De neeem... 

Még véletlenül sem történhet meg, hadd kínozzam magam. Hadd hidjem el, hogy megtörténhet. Aztán hadd essek pofára, hogyha nem sikerült. Egy kérdésem van... MIÉRT? Miért kell kínozni? Már tudom, hogy mi az aminek érdemes nekivágjak. Tudom, hogy mi valós és mi valótlan. Tudom, hogy mit tudok véghez vinni, és mit nem. De akkor miért? Miért kell megmutatni ...

Nincs az én szótáramban olyan szó, hogy lehetetlen. Minden lehetséges. Mikor azt hittem, hogy nincs esélyem mintha valaki megrúgott volna és azt ordította volna a fülembe, hogy "Képes vagy rá!". Hittem neki... És igaza volt. Eltökélten nekiláttam és megpróbáltam. És tudjátok mit? Sikerült!

Soha nem gondoltam volna,hogy sikerülhet az amit a fejembe veszek. És rájöttem, hogy tényleg csak azon múlik minden, hogy mennyire akarom. Ha látni akarok valakit találok rá okot, időt és helyet. Ha valakit meg szeretnék ismerni, megteszem. Ha el akarok érni valamit nem látok akadályt ami megállíthatna. Csak rá kell szánni az időt és türelmesen lépésről-lépésre végrehajtani mindent.

Amikor a poklot-poklán mentem keresztül sem estem el. Nem ...

Igazi barátság nem csak évek múltán lehet. Barát az aki megbocsájt neked olyant is ami neki nagyon fájt. Barát az aki meghallgat és segít ha tud ha nem, de próbálkozik. Kíváncsi az életedre és nem azért, hogy aztán megtudja a gyengeséged, hanem azért, hogy tudja az erősségeid, és hogyan jutottál el oda ahol épp tartasz. 

Bátorít téged és növeli az önbizalmad, nem várja el ugyanezt tőled de tudja, hogy bármikor számíthat rád. Nem kell félj mellette mert tudod,
 hogy ő ott van és ott is lesz. Nem a fizikai erőnléte az ami megnyugtat hanem a szellemi ereje, amit feléd "sugároz".

Nem kell az égig dicsérjen te le tudod olvasni róla a gondolataid. Rövid idő alatt de maximálisan kiismer. Ez néha ijesztő... de nem probléma. Ez csak a ...

Azt hiszik ismernek.. Azt hiszik tudják, hogy mit érzek... Azt hiszik, hogy mindent tudnak... Pedig nem... Mindenki azt hiszi, hogy tudja milyen személyiség vagyok. Ki tudja? Senki... Senki nem élte át  úgy ahogy én. 

Azt hiszik, hogy egy vagyok a sok közül. Hogy idiótán vigyorgok mindenkinek, mindenből poént csinálok, még abból is ami rohadtul fáj.. Miért nem látnak sírni? Mert nem hagyom! Senki ne lássa, hogy gyenge vagyok, hogy meg tudok törni, hogy nem vagyok egy érzelmi fogyatékos. Mert igen! mind azt gondolják, hogy én kőből vagyok, nem tör meg senki semmivel, és nem tud elszomorítani, hogy mikor sírni kéne is mosolygok. Miért? Mert rohadtul nem fogok, megmondani a gyenge pontom, hogy aztán hátba szúrjon vele valaki. 

Hányszor ...

Fel kell szabadulni néha, nem kell mindig azzal törődni ami már rutin. Egy kis változás nem árt meg senkinek. Ki kell kapcsolódni és élvezni az életet amig megtehetjük. Nem azért van nyár, hogy kuksoljunk otthon a szobában és a gép előtt gubbasszunk. Fel kell szabaduljunk és el kell engedjük magunkat. Ki kell feküdni a napra és élvezni, ahogyan a nap melege átjárja a testünket, érezni kell ahogyan a napsugarak beborítják a bőrünket és feltüzelnek. 

Amikor érzed, hogy a nap melege többet ér mindennél és azt kívánod bárcsak ott maradhatnál mindig a napon és érezhetnéd ezt a csodálatos érzést örökké... De igazából tudod, hogy ez nem lehetséges és nemsokára vissza kell térned a rutinhoz, de megpróbálod kiélvezni minden ...

Nem árt a változatosság... Néha kicsit ki kell szabadulni a mókuskerékből és pár új dolgot becsempészni az életünkbe. Nem kell fenekestül felforgatni az életünket, nem kell egyik napról a másikra újra kezdeni. Szépen lassan lépésről-lépésre kell újítani. Nem csak neked lesz könnyebb elfogadnod az új életmódodat, de a környezeted is könnyebben hozzászokik. Nem fogod senkinek a nyakába zúdítani az új életed, csak 
szépen lassan ők sem veszik majd észre.

Egyszer csak mindenki rádöbben, hogy "hú a fene, hogy megváltoztál". Tudja magában mindenki, hogy ez hogyan jött létre, de nem tudják felfogni, hogy ez neked sikerült és milyen észrevétlenül.

Az egész azon múlik, hogy mennyire vagy elkötelezett és mennyire szeretnéd ...

Gondolom ismerős a szó: Sikerélmény. Amikor azt érzed, hogy az egész világ csak a tiéd, hogy semmi sem lehetetlen és legszívesebben kifutnátok a világból örömötökben.

Mindenkinek van legalább egy ilyen élménye és még többet akar. Az a felejthetetlen érzés, mikor a sikert a kezedben tartod és csak arra tudsz gondolni, hogy "Ez az megcsináltam!".  Örömödben azt sem tudod mit kezdj magaddal és azt kívánod, hogy bár ez az érzés örökké tartana, de valahogy érzed azt is, hogy ez nem fog örökké tartani. Ezért abba jársz, hogy minél többször érezhesd ezt. 

Ám mikor ugyanazon a téren próbálkozol még ezzel már nem olyan jó ez az érzés. Ezért egyre nagyobb és nehezebb dolgokba vágsz bele, hogy azok már kielégítsék az ...

Az érzés, mikor egy barát elárul. Hosszú időn keresztül bíztál benne, elmondtál neki mindent amit senki másnak nem mertél volna. És ő elárul.. minden titkod elmondta az ismerőseinek. És miért? Magam sem tudom, hogy miért tette. Én megbíztam benne, arra gondoltam mindig amikor tettem valamit amire nem voltam büszke, hogy el kell mondanom neki. Minden titkát végighallgattam, segítettem megoldani a problémáit. ha bajban volt ott voltam mellette és megvédtem. És mi a hála? Minden sötét kártyámat kiteregette mások előtt.

Mikor a szemére hánytam mindezt, hogy mit tett megharagudott rám, hogy én ilyet
 merek feltételezni róla. Még én éreztem rosszul magam amiatt, hogy nem bíztam benne.... pedig nekem volt igazam. Ez csak az első eset volt, ...

Ez az 5 perc és jövök.. Persze tudjátok, hogy miről beszélek mikor valaki felhív és elmondja, hogy most indul vagy épp "5perc és ott vagyok". De mind tudjuk, hogy ez csak szöveg. Az az 5perc kinyúlik órákra. Mikor már elérted az idegesség legmagasabb szintjét és elhatározod, hogy felhívod és lehordod mindennek, hogy mindig ezt csinálja. Ekkor jön egy sms kb azzal a szöveggel, hogy "bocsi most már tényleg csak 5perc". Ekkor már durran el az agyad és meg tudnád az illetőt fojtani. De megint benyaltad és az 5perc megint csak órákat takar. De amire megint a tetőfokon vannak az idegeid egyszer csak megérkezik.

És amint megérkezett már nem is tudsz rá haragudni. Eszedbe jut, hogy fontosabb ő annál számodra minthogy ilyen kis hülyeségek miatt ...

Sokan lenézik az állatokban rejlő szeretet és kitartást. Egy ember soha nem érheti el azt a bizonyos szintet amit egy kutya. Amíg még kölyök csak rád támaszkodhat, hiszen elszakadt az anyjától. Te vigyázol rá, te eteted, te itatod, te tanítod és te mutatod be a világot neki.

Egy istenként fog rád figyelni és csak te fogsz létezni neki. Mindig melletted lesz és soha nem hagyja, hogy bajod essék. Amint felnő azt érezteti majd veled, hogy most visszakapod azt amit neki adtál és az élete árán is, de megvéd.

Lényegtelen az, hogy most ő egy Csivava vagy épp egy Leonbergi (vagy épp maga Clifford ). Ő átadja az önzetlenség minden kis cseppjét neked, az egész teste egy nagy szeretetbomba lesz amit csak neked szán. 

Ha leszidod a lelke ...

Találtam egy kis cetlit ez állt rajta: "Ne félj az árnyaktól, csak azt jelentik, hogy valahol fény van a közelben." 

Elég elgondolkodtató ez a kis üzenet. Nem kell félnünk attól, hogy valami rossz történik, hiszen minden rosszban van valami jó, és ha meglássuk a jót benne, akkor már nincs mitől félnünk. 

Az élet sok akadályt tesz elénk de meg tudunk velük küzdeni, ha nagyon akarjuk. 

Lehet, hogy sok időbe és energiába telik, hogy átvészeljük de ha sikerült akkor nagyobb önbizalommal állunk neki a következő akadálynak :)

Meg kell tanulnod, hogy el kell kezdened valahol mindent. Ha nem kezdesz bele valamibe, akkor sosem érheted el, azt amire vágytál. először ijesztő és nem tudod, hogy hogyan kezd el, de ha belevágsz könnyedén átsiklasz az akadályokon. Ne azt nézd, hogy mennyi problémád van, se azt, hogy mit tettél eddig. Arra összpontosíts, hogy épp most mit csinálsz és tökéletes munkát végezz. 

Nem kell túlreagálni semmit, minden időbe telik. Nem lesz 1 nap alatt multimilliárdos senki (kivéve ha lottót nyer). Ne a szerencsédben bízz, hanem önmagadban! Ne érdekeljen más véleménye, csak a saját céljaiddal törődj és észre se vedd azokat akik ártani akarnak neked.

Ne azon rágd magad, hogy hogyan kezd el, hanem azzal foglalkozz, hogy minél hamarabb ...

Ha van inspirációd és elég bátor vagy vágj bele és éld úgy az életed, ahogyan szeretnéd. Nem kell egy világhírű színésznek lenned, sem egy közismert írónak. Senki sem kezdte a csúcson. Kell egy alap amire építhetsz. Ha elkezdted már a céljaid megvalósítását (még ha csak el is gondoltad) az már egy lépés a cél felé. Sokat kell gürcölnöd, hogy elérd a vágyaid, de minden nap, óra vagy perc amit rászánsz ezekre, egy lépés a cél felé, hogy a tied legyen minden. 

Ha elhanyagolod, nem törődsz vele vagy felhagysz az elérésével az hiba. Egy hatalmas nagy hiba. Utána már ha észhez térsz is mindegy. Már nem tudod ugyanonnan folytatni ahonnan abbahagytad, mert nincs meg már az ami akkor volt benned amikor nekikezdtél. 

Ha valaminek ...