Gondolom ismerős a szó: Sikerélmény. Amikor azt érzed, hogy az egész világ csak a tiéd, hogy semmi sem lehetetlen és legszívesebben kifutnátok a világból örömötökben.

Mindenkinek van legalább egy ilyen élménye és még többet akar. Az a felejthetetlen érzés, mikor a sikert a kezedben tartod és csak arra tudsz gondolni, hogy "Ez az megcsináltam!". Örömödben azt sem tudod mit kezdj magaddal és azt kívánod, hogy bár ez az érzés örökké tartana, de valahogy érzed azt is, hogy ez nem fog örökké tartani. Ezért abba jársz, hogy minél többször érezhesd ezt. 

Ám mikor ugyanazon a téren próbálkozol még ezzel már nem olyan jó ez az érzés. Ezért egyre nagyobb és nehezebb dolgokba vágsz bele, hogy azok már kielégítsék az igényeidet. Először minden prímán megy, de aztán több/kevesebb idő elteltével jön pár csalódás amivel nehezen bírkózól meg és itt van az a pont ahol a legtöbben feladják.

Egy kisebb/nagyobb baki és már nem lépnek tovább, fokozatosan épülnek le és nem törekednek a legjobbra, maradnak azon a szinten ahol biztonságban érzik magukat, hogy ne érezzék még egyszer a csalódás keserű ízét.

De vannak akiket nem tör le a csalódás, vagy csak beletörődnek abba, hogy ez van és kész. Aztán továbblépnek és folytatják a céljukat... Sikerélményt szerezni és a csúcsra törni. És sikerül is nekik! Miért? Mert nem adják fel! Nem veszik figyelembe a hibáikat, tanulnak belőle és továbblépnek. A részletekre építik a karrierjüket, az életüket...

És kik ezek az emberek? Azok akik a saját erejükből érik el a céljaikat, vágyaikat, álmaikat. ŐK a sikeres emberek. És nem azért sikeresek, mert gazdagok és nem is azért mert valaki ezt megvette nekik. Jó hírnevet, karriert és kapcsolatokat a saját erődből kell szerezned. ha így kapod meg akkor azt már senki nem veheti el tőled, mert ezt te a saját két kezeddel építetted fel és senki nem állított meg. Akinek csak úgy a kezébe adták az egészet az olyan könnyel elveszítheti, amilyen könnyen megkapta.

Nem szabad feladni mert nincs értelme. Ha akadály kerül eléd bírkózz meg vele és ne állj meg ott ahol épp vagy, mindig menj előre és kövesd a céljaid. Jegyezd meg, hogy a házat sem a tetővel kezdik, szépen egyesével kell a téglákat az előre épített biztos alapra tenni, hogy tartós és erős legyen, hogy kiállja a nehezebb időket is. 

Soha ne add fel és bízz magadban, hiszen te a magad ura vagy és a sorsodat úgy alakítod/formálod ahogyan akarod. Ez nem függ senkitől és semmitől, ez csak rajtad múlik! 

És miért írtam ezt le ide? Kérdezték tőlem: Nem félek attól, hogy a blogomat senki nem fogja olvasni? Hogy nem lesz kereslet rá és elpazarolom az időmet a sok "hülyeséggel" ahelyett, hogy valami másra összpontosítanék?! Erre csak azt tudom mondani, hogy nem.. nem félek. Ha most abbahagyom már sosem fogom megtudni, hogy mi lett volna ha... ha még is sikeres lett volna a blog?... ha mégis olvasták volna? Én nem akarom ezt kérdezgetni magamtól. Ha van egy ember... csak egy... aki olvassa nekem már az is elég. És akkor én már elégedett leszek magammal, hogy van egy ember akit érdekel az amit írok és amit gondolok. Ez nekem bőven elég :)