Egyik napot követi a másik.. telnek a napok.. hetek.. hónapok.. és észre sem vesszük de már eltelt egy év... Rá
 kell eszmélnünk, hogy már semmi nem olyan mint volt. Minden megváltozott körülöttünk. Aki régen fontos volt, ma már csak egy poros emlék. Akit régen nem ismertünk, már az életünk része.. Akit szerettünk, már mást szeret. 

Minden megváltozott.. Már mi sem vagyunk olyanok mint régen... Felnőttünk és napról-napra többet tanulunk a világról. Elkezdődik a "nagy élet" és még gyermeknek érezzük magunkat. Milyen butaság ez? Tegnap még gyermek voltam, aki az édesanyja nélkül nem mer sehová sem menni.. Ma meg már egy felnőtt vagyok akinek céljai vannak és nem szorul segítségre... Mi lesz holnap? Lesz holnapom? Nem tudhatom...

A hosszú évek mintha csak napok, órák lettek volna. Mintha csak most mentem volna először iskolába. Mintha csak a tegnap lett volna, hogy hazajöttem az első jegyemmel... és mégsem.. Régen volt már... Miért múlik ilyen gyorsan az idő? Miért múlik el olyan gyorsan minden? Talán sosem tudom meg...

Annyi mindent meg szerettem volna még tenni mielőtt felnövök..A gyermeteg álmaim is megváltoztak... Régen olyan könnyűnek tűnt minden... Alig vártam, hogy felnőjek és végre azt csinálhassak amit csak akarok... Csak most döbbenek rá, hogy ez nem így működik... Soha nem csinálhatom azt amit akarok... 

Elvárások vannak amiknek meg kell felelnem. Kihívások amelyeket le kell győznöm. És csatáim amiket meg kell nyernem, hogy az legyek akivé válni akarok. Ráeszméltem, hogy mindennek oka van. És amit okkal teszünk annak sorsdöntő hatása van. Bármit teszek az az életemet fogja formálni, néha rossz, néha pedig jó irányba.

Hibákat kell elkövetnem, hogy tudjam mi a helyes. Lesz ami elsőre fog sikerülni, és lesz ami sokadjára. De a lényeg ott van, hogy soha nem adhatom fel, és nem fordulhatok vissza. Miért? Mert céljaim vannak, és el fogom érni őket. Előbb-utóbb biztosan sikerülni fog minden. De bármi történjék is, a magam ura maradok. És a saját életemet fogom élni, nem pedig másét.